A megtörtént eseményeket a maguk döbbenetes valóságában bemutató száz perc, részben a viszonylag ismeretlen, de kiváló alakításokat nyújtó színészeknek, részben pedig Ruzowitzky és stábja bravúrjának köszönhetően kiváló darab. A második világégés utáni Monte-Carlóban vagyunk. Egy meggyötört arcú, viseletes öltönyű férfi játszani kezd az egyik már üzemelő kaszinóban. Kopott bőröndjéből egymásután kerülnek elő a pénzkötegek. Rezzenéstelen tekintettel, folyamatosan, (szándékosan?) hatalmas összegeket veszít. A férfi alkarján tetovált sorszám. Ekkor már tudjuk: ő egy túlélő, aki túlélte a túlélhetetlent… Visszaugrunk az időben. 1936. Berlin. Ugyanezt a férfit látjuk, megtudjuk a nevét is: Salomon Sorowitsch. Lokálokban él éjszakai élet, lakásán pedig festményeket, igazolványokat, útleveleket, árja-igazolásokat hamisít. Rendkívül tehetséges, szeme, kézügyessége van ehhez, ő a „szakma”egyik legjobbja. A berlini rendőrség hamisítási csoportjának vezetője, Friedrich Herzog a nyomára bukkan, letartóztatja… Előreugrunk az időben. 1942. Sorowitsch köztörvényes bűnözőből, deportált lett, a biztos halál vár rá. Azonban felbukkan Herzog, aki immár magas rangú SS tisztként a Harmadik Birodalom legfelsőbb vezetéséhez tartozik.

Feladata összegyűjteni a koncentrációs táborokból a legjobb nyomdászokat, grafikusokat, hamisítókat és sachsenhausenbe szállítani őket, ahol egy, az adott kor legmodernebb nyomdatechnikájával felszerelt, a haláltáboron belül hermetikusan elkülönített, speciális lágerbe kerülnek. A csoport tagjainak életükért és emberi körülményekért cserébe tökéletes minőségű font és dollár hamisítványokat kell előállítaniuk, gigantikus mennyiségben. A birodalom eszelős tervének célja: fegyvervásárlás és a háborús ellenfelek gazdasági ellehetetlenítése. Hiába minden trükk, szabotázs, időhúzás, az üzemben elindul a munka. Herzog és az őrök nem ismernek kegyelmet. Tébolyító az iszonyatos kettősség élet és halál között. A náciknak segíteni, hogy megnyerjék a háborút miközben a hamisító üzem dolgozóiként tudni: nem maradhatnak életben tanúi, résztvevő a titkos hadműveletnek… Bár az angol font sikeres hamisítása megvalósult, Sorowitsch és társai a dollár nyomtatási prototípusának előállítása során jelentősen befolyásolták az eseményeket és végül az amerikai fizetőeszközből csupán csekély mennyiség készült el. A hitleri torz megalománia és örült ideológia egyik megtestesítőjeként a Bernhard-művelet mindmáig a legnagyobb pénzhamisítási akciónak számít. Ruzowitzky filmje remekbeszabott munka. Az eseményeket gyorsuló tempóban, a játékidő előrehaladtával egyre növekvő feszültségbe ágyazva mutatja be. Megrázó és lélekpusztító dilemmák torokszorító analízisei égnek retinánkba a Benedict Neuenfels operatőr kézi kamerája által rögzített, fakóra szűrőzött, szűk képkivágásokra komponált közeliken. A hamisító üzem falain túl naponta meggyilkoltak halálsikolyaival a fülükben a hibátlan bankjegyek előállításán dolgozók tébolyba csúszása, vívódásai, őrlődése, kudarcra ítélt szabotázs-próbálkozásaik, tehetetlenségük vibrál a képsorokon. A keretes szerkezetre felépített filmes freskóban a precíz dramaturgiával megvalósított flashback megoldások eredményeként Salomonnal együtt mi is végigjárjuk a poklon belüli pokolba és az onnan kivezető utat, azonban nincs feloldozás, megkönnyebbülés. Sem akkor és ott, végül mindent elveszítve, a rulett-asztaltól felállva, sem itt és most, Ruzowitzky döbbenetes filmje után a nézőtérről távozva.