A december 3-i hivatalos könyvbemutató előtti napon jelent
meg Gundel Takács Gábor interjúkötete – Beszélgetések arról, amit nem
lehet megtanítani alcímmel. A budapesti Károly körúti Alexandra Könyvesház
Irodalmi Kávézójában tartott rendezvényen Petrovics-Mérei Andrea
sportszerkesztő-műsorvezető beszélgetett a szerzővel.
Bajnokok bajnokai tocsogtak múlt pénteken este hatóra körül
a Károly körúti Alexandra Könyvesház felé, hogy az olvadó hó, s a körút
feldúlásával keveredő latyakot maguk mögött hagyva megtekintsék Gundel Takács
Gábor róluk is szóló könyvét. Sallay András, Pásztory
Dóra, Fábián László és természetesen Kovács „Koko” István személyesen vették át
tiszteletpéldányukat, aminek alkotási folyamatairól az íróvá avanzsált
műsorvezető a helyszínen beszélt a résztvevőknek.
Az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent, tizenhárom
sportolóval készített tizenegy beszélgetést tartalmazó kötetet a Kiadó PR-menedzsere,
Jusztinger Brigitta mutatta be, majd
részletesebb kifejtésért átadta a szót Petrovics-Mérei Andrea kérdezőnek, s az
ezúttal a válaszadói székbe ültetett Gundel Takács Gábor szerzőnek.
„Miért most?” – hangzott el szintén a magától értetődő
kérdés, amire – és ezen kívül számtalan kérdésre – a szerző nagy kedvvel
felelt. Elsőként Csillag Péternek, a Molnár C. Pál Műterem Múzeum vezetőjének
mondott köszönetet, hiszen neki köszönhető, hogy útjára indult az a
beszélgetés-sorozatot, amiből végül a könyv „megszülte” önmagát.
Az írás, s a beszélgetések során a szerzőt főként saját kíváncsisága
vezérelte, hogy megismerje a különbséget, ami a sportoló és a bajnok között van,
s hogy egyáltalán, mi hajtja az elszántságra ítélt sportolókat. Arra ő maga is
csak utólag jött rá, hogy csupa olyan emberrel beszélt, akik már befejezték a
sportot - vagy legalábbis pályájuk végén járnak -, hiszen nekik van e területre
rálátásuk, s ők azok, akik már nem csak felismerik, de meg is tudják fogalmazni
tapasztalataikat. Nem csak a sportoló személye érdekelte, hanem az a jelenség
is, amit az adott személy képvisel. Így nem portré, nem egy sportkarrier számvetése,
illetve nem feltétlenül az. Nem a dokumentálható eredményeket látjuk e lapokon
viszont, sokkal inkább azt tudjuk meg, ki milyen emberré vált, milyen belső
utakon jutott el a célig, a dobogók legfelső fokáig, s azokon keresztül a
jelenig.
E könyv „főszereplői pont arról beszélnek, amit nem lehet mérni, amit
nem lehet megtanítani. Így ez a kötet sem „kötelező olvasmány”. Tanulni mégis
nagyon sokat lehet tőlük, ezért ajánlott minden sportoló és edző, minden
sportvezető és sportújságíró, és minden sportot szerető néző és olvasó figyelmébe.”
– olvasható az előszóban. Azt pedig csak csendben jegyezzük meg, hogy a sport
iránt érdektelenek számára is, hiszen a kitartás, a tolerancia, a pszichológia,
a hit, a győzni- és veszíteni tudás, vagyis az emberré válás útjait látjuk itt
meg, nem is akármilyen személyek tapasztalatai által. Nagy Tímea párbajtőrvívó,
Kovács „Kokó” István ökölvívó, Egervári Sándor labdarúgóedző, Lázár Vilmos és
Lázár Zoltán fogathajtók, Pásztory Dóra úszó, Rátgéber László kosárlabdaedző,
Fábián László öttusázó, Regőczy Krisztina és Sallay András jégtáncosok,
Fábiánné Rozsnyói Katalin kajakedző, Pálinger Katalin kézilabdázó és Kemény
Dénes vízilabdaedző lélekportréi ezek.
|