Egymástól élesen különválasztott fogalmak keverednek eggyé, s játszadoznak gondolatainkkal, amikor a „sport művészete” elnevezésű területet próbáljuk értelmezni.

Sportba olvadt művészet, művészivé fejlesztett mozdulatok vagy azok a nézőként is saját küzdelemmel megélt pillanatok, melyeket a filmekben lassítva játszanak? - Gundel Takács Gábor most megjelent könyve segít megadni a választ.

December másodikától kapható a boltokban Gundel Takács Gábor interjúkötete, amiben élsportolók és edzők közreműködésével keresi a választ azokra a különbségekre és hajtóerőkre, mi a sportolókat bajnokká képesek emelni.

Nem kis feladat, de a megkérdezettek minden bizonnyal tudják a választ. Legalábbis ismerik saját pályájuk döntő pillanatait, az eredmények árát, azaz vannak tapasztalataik.

Ugyanis mindegyikük az élvonalból ismert, tisztes pályát befutó ember, és személyében is szeretett EMBER.

Azért e kiemelés, mert talán ennek a lényegi kereséséről szól ez a könyv. Kimondva vagy kimondatlanul. Hiszen jelen van benne „a tehetség, a munka, a kitartás, a küzdelem, a veszíteni tudás, a győzni tudás, a csapatépítés, a csapatérdek, a taktika, a pszichológia, a tolerancia, a hit, a rafinéria, a profizmus, a játék, az alázat és még annyi minden más” is, ahogy arra a szerző már az előszavában utal.

Mert ezek ismerete, csontba vésett alkalmazott tudása minőségi különbséget jelent. Olyat, mint a műalkotást a tisztes mestermunka mellett mérni, vagy ami a hobbit hivatássá teszi, a jót pedig a legjobbá erősíti. Valódi titok ez, ha nem az egyik legnagyobb. Amit ismerni kell a kiválósághoz, mégsem tanítják meg sehol, mert nincs rá általános recept. Felismerni is csak a szikrából lehet, mi felcsillan, s különbözővé tesz. S ami mindenkinél más és más.

Olykor a legmeglepőbb, a legváratlanabb: az ökölvívó félelme, az öttusázó rengeteg munkává tett ereje, az edző, ki „egómenedzser”, a jégtáncos, ki művész. Mind megannyi sors, egyénileg bejárt út, mi a célig, a dobogók legfelső fokáig, s azon keresztül a jelenig vitte őket, s viszi azokat az olvasókat, akik a sport nyelvén, a küzdelem példáin értve kívánnak tanulni, maguk is többé válni.

Elegendő erre 287 oldal? Ha nem, könyvtárnyi irodalom is kevés.

Ugyanis e tizenegy beszélgetés valamennyi alanya már befejezte a sportot - vagy legalábbis pályája végén jár -, így van bejárt útjára rálátása, felismeri, s meg tudja fogalmazni tapasztalatait. Ami által nem csak a sportoló személye kerül előtérbe, hanem az a jelenség is, amit képvisel. Így nem is portrékat olvashatunk, nem egy sportkarrier számvetését követjük nyomon, sokkal inkább mindez belső útját, mi nem jelenik meg önéletrajzi részadatként.

Rövid névjegy persze mindegyikükről található, csokorba szedve, mindjárt az elején – mi egyben ötletes megoldásként a tartalomjegyzéket is jelenti -, színes lapokon. Majd a 17. oldaltól az interjúk olvashatók. Semmi felesleges kép, szó, ajánlás, időhúzás, lapkitöltés, oldalpazarlás.

Mégis áttekinthető, kellemesen levegős, szemnek, kéznek egyaránt kényelmes keményfedeles könyv.

Áttekinthetőségét szerkezete adja, minek ötletteliségével csak ritkán találkozunk manapság. A felső oldalszélre tett számozás akár zavaró is lehetne, de kiemelése – ami minden interjú kezdőoldalánál jelentősebb -, s az azzal egy sorba tett interjúalany neve, titulusa a legváratlanabb könyvbecsukódások során is megoldják az olvasó dolgát, azonnal behatárolja olvasási helyét.

Különösebb jósképességek nélkül is bizton állítható, hogy mindenki kedvencévé azok a kis szürke buborékok válnak, mik elszórtan végighúzódnak a könyvön, s minden beszélgetés legjelentősebb mondatát, idézetét tartalmazzák. Ezzel nem csak az – amúgy igen illetlen – aláhúzgálásoktól óvjuk meg a könyvet, hanem az váratlan, előre nem szándékolt belemerülésre is ösztönzi az olvasót.

A nyelvezet az élőszavas interjúkra alapoz, hiszen e beszélgetések egy része közönség előtt készült, másrészt ezt szoktuk meg, s talán ezt is várjuk el Gundel Takács Gábortól, kinek ugyan már nem ez az első könyve, így „írottabbá” is tehette volna, de szándékosan ezt az alkalmazást választotta: ne legyenek „túlfésültek” ezek a beszélgetések.

Így a sorokból szinte kihalljuk Nagy Tímea párbajtőrvívó, Kovács „Kokó” István ökölvívó, Egervári Sándor labdarúgóedző, Lázár Vilmos és Lázár Zoltán fogathajtók, Pásztory Dóra úszó, Rátgéber László kosárlabdaedző, Fábián László öttusázó, Regőczy Krisztina és Sallay András jégtáncosok, Fábiánné Rozsnyói Katalin kajakedző, Pálinger Katalin kézilabdázó és Kemény Dénes vízilabdaedző hangját, s velük lélegzünk, miközben észrevétlenül hajtjuk a lapokat.

A tizenhárom személlyel készített tizenegy beszélgetés az Alexandra Kiadó jóvoltából került egy kötetbe, Bocz József tördelése után a Szekszárdi Nyomda Kft. kivitelezésében pedig 3500 Ft-os áron jut el az olvasókhoz.